SIDEBAR
»
S
I
D
E
B
A
R
«
Ezt a 7 kérdést tegye fel magának, ha mérges valakire
Sze 24th, 2014 by Nemeskéri L. Péter

Szerző: hvg

Harag kezelés

Ha mérgesek vagyunk valakire, akkor valahogy szeretnénk megnyugodni és kezelni a helyzetet. Egy amerikai pszichológus szerint ehhez ezt a 7 kérdést kell feltennünk magunknak.

 

Harriet Lernert, a női pszichológia egyik legelismertebb szakértőjét korábban is idéztük, amikor a tökéletes bocsánatkérés receptjét írta le, most pedig egy újabb egyszerű tanácsokból álló blogbejegyzéséről adnunk hírt, hiszen ez is mindennapi problémára jelenthet megoldást. A szakember szerint ha másokra mérgesek vagyunk, kezelni kell a haragunkat, és erre nem feltétlen a veszekedés a jó megoldás. Szakmai tapasztalata szerint inkább ezt a 7 kérdést kell feltenni magunknak, és természetesen megválaszolnunk, a legtöbb esetben ugyanis így elmúlik a harag, vagy ha nem, nyugodtan tudunk megoldást találni a helyzetre. Íme a hasznos kérdések magunkhoz:

– Mire is vagyok mérges igazán?

– Mi a probléma, és ez kinek a problémája?

– Hogyan jöhetek rá, hogy ezért ki a felelős?

– Hogyan fejezhetem ki úgy a haragomat, hogy közben nem tűnök gyengének és tanácstalannak?

– Ha veszekedésre kerül a sor, hogyan kommunikálhatom az én részemet a vitatott esetben anélkül, hogy támadónak vagy védekezőnek tűnnék?

– Milyen kockázata van annak, ha világosan fogalmazom és/vagy magabiztosnak tűnök?

– Ha a düh kiadása nem segít, mit kellene másként tennem?

Forrás: http://hvg.hu/instant_tudomany/20140922_ezt_a_7_kerdest_tegye_fel_maganak_ha_merg

 

Team a gyerekpszichiátrián
Sze 22nd, 2014 by Nemeskéri L. Péter

Szerző: Drelyó Ágnes

Volt (van) egy kórház, messze földön híres. Vagy ha ez nem is egészen igaz, a neve országunk határain belül nagyon sokak számára ismerősen csenghet. S van ennek a kórháznak egy komoly gyermekpszichiátriai osztálya is. Szakmai próbanapon vagyok ott, rendkívül izgatottan. Végre ugyanis egy klinikai állás közelébe kerültem.

Végre egy kórházi osztály, amit gyakran a diagnosztikai munka fellegvárának is tartanak! Kissé kiválasztottnak is érzem magam, hogy lám-lám, talán én is tagja lehetek majd ennek a szakmai csapatnak. Kedden reggel negyed kilenc előtt érkezem, hiszen itt – amint erre korábban felhívták a figyelmemet – minden reggel fél kilenckor „esetmegbeszélő team” van, amelyen nyomon követhető az osztályon bent fekvő vagy bejárós kis páciensek sorsa.

A főosztályvezető orvos szobája már körberakott székekkel tele. Illedelmesen kérdezem, van-e ülésrend, mire a szociális munkás munkatárs közli, hogy itt mindenkinek állandó széke van, így jobb, ha inkább hozok magamnak egyet. Az ajtó mellett foglalok helyet, mivel én itt mégiscsak idegen vagyok, akit a vezető pszichológus kivételével korábban senki se látott.

 A kör lassan megtelik, s a szoba térfogata versus a résztvevők száma miatt az ajtót nyitva hagyjuk. A főnővér megjegyzése szerint „addig nyitva hagyhatjuk, amíg AZOK el nem kezdenek jönni”, s fejével sokat sejtetően és kissé lenézően a még üres folyó felé biccent.

Felkapom a fejemet a mondatra, de rendre intem magam: biztos még neki is korán van, az „AZOK” csak kicsúszott, a lenéző mimikát csak én képzelem hozzá, valójában minden bizonnyal nagyon aranyos és empatikus. A „teamet” a vezető pszichiáter nyitja. Kissé blazírt arccal és monoton hangon vázolja egyenként a bent fekvő páciensek kórtörténetét és jelen állapotukat. Fáradt, gondolom magamban, és próbálom azt hinni, hogy valamelyest azért csak érdekli mindaz, amit mond a résztvevőknek.

A hozzászólók hanghordozása és arckifejezése azonban kezdi szertefoszlatni reményeimet. Jómagam egy péntek reggeli piacozás alkalmával a kofák portékája iránt intenzívebb érdeklődést mutatok, mint a gyerekek sorsa iránt a körben ülő pszichológusok és pszichiáterek. Még ekkor is azt mondogatom magamban: ez még csak a „team”, egy konzultáción vagy egy tesztfelvétel közben bizonyára sokkal érdeklődőbbek.

Ámde az esetismertetésekhez fűzött – gyakran hangos összeröhögéseket kiváltó – megjegyzések eloszlatják minden kételyemet a résztvevők magatartásának hitelességét illetően. Az egyik pszichiátertől például megtudhattuk, hogy „bizony a roma kisfiú anyukája csak azért hozatta be a gyermekét, hogy papírt kaphasson, hogy ne kelljen a gyereknek iskolába járnia, mert ilyenek ezek, s nincs is a kisfiúnak valójában semmi baja”.

A főnővér pedig – alapos szociológiai felvértezettségét érzékeltetendő – ezt úgy kommentálja, „hogy igen, az a baj ezekkel, hogy magyarul se tudnak, mert képzeljétek, Dzseniferék a családban csak oláh cigányul beszélnek”. Nyerítve teszi hozzá: „hát ezért nem szól az egy mukkot sem”. És halk kuncogás kíséri a mondatait, meg helyeslő bólogatások. Egy másik pszichiáter megjegyzi: Petike esetében az a legnagyobb probléma, hogy annyira egyszerűek a szülei, hogy kár is elmagyarázni nekik, mi a baj a gyerekkel voltaképpen…

Az egyik pszichológus szerint nyilvánvaló, hogy az öngyilkossággal fenyegetőző Józsika anyja milyen munka miatt van külföldön, így hát ne is csodálkozzunk, hogy ez történik a gyerekkel…

A falon lévő órára pillantok: több mint egy órája ülök itt bent, és megállapítom, önuralomból jól vizsgázom. Mert nagy kedvem volna felugrani a székemből, s nem elmagyarázni, hanem kiordítani magamból, hogy mi is a baj ezzel a reggeli „szakmai” teammel…

A teammel, amely alatt a vezető pszichológus papírjaiból néha felpillantva jóízűen majszolja reggelijét, a vezető ápoló pedig virágokat rajzolgat papírjára látványosan unott fejjel…

Megfordul a fejemben, hogy már a team után itt hagyom a fenébe az egészet, de a kíváncsiság erőt vesz rajtam, és maradok. Ha ez van a csoportos megbeszélésen, ha mindez így zajlik előttem, az abszolút idegen előtt, mindenféle szemrebbenés és a viselkedést esetleg némiképp kontrolláló figyelmeztetések nélkül, akkor vajon mi történik egy-egy konzultáció után, a páciensek és szüleik háta mögött…

A nap átlaga tragikus: a kiscsoporton a biztatásomra végre megszólaló Dzsenifer ugyan elmondja, hogy kedvenc tantárgya az irodalom, de a csoport végén az egyik nővérke lehűti lelkesedésemet, mondván: „El ne hidd már neki, egy éve, hogy nem jár már iskolába!”. Szülői konzultáció után az azon részt vevő pszichiáter legelőbb annak ad hangot, hogy milyenek is az ilyen szülők, akik tudnak úgy élni, hogy láthatóan rosszak a fogaik. És hogy egyébként is milyen gusztustalan, ha valaki így néz ki…

Délután négy óra. Naiv vagyok, mert ekkor még azt gondolom, hogy a már-már migrénszerű fejfájásom csak az időjárás következménye. A vezető pszichológus a cigiszünetben rákérdez a benyomásaimra, s miután képtelen vagyok elmondani neki, hogy mit is érzek, biztatóan néz rám, s azt mondja: még a héten értesít az állást illetően.

Két nap múlva azonban én hívom őt, és megkérem: véletlenül se válasszon engem. Kávézni hívom, hogy elmondhassam neki mindazt, ami miatt ez a döntés született meg bennem. Ám amiként a team közben se tartotta fontosnak, hogy reagáljon az előítéletes megjegyzésekre, akként az invitálásomat se hallja. Igen, lehet, hogy valóban nem hallja…

Mintha bizony úgy általában sem hallanának ezek az emberek! Talán magukat se! De talán újságot olvasnak. Ők, vagy az ismerőseik…

A szerző pszichológus

Forrás: http://nol.hu/velemeny/team-a-gyerekpszichiatrian-1487723

A tökéletes bocsánatkérés receptje
Sze 22nd, 2014 by Nemeskéri L. Péter

Szerző:hvg

Egy amerikai pszichológus sikerkönyveiben is bebizonyította: a bocsánatkérésnek is van tudománya, a legfontosabb összetevőket blogjában gyűjtötte össze.

 

bocsánat

 

Harriet Lerner a világ egyik legelismertebb szakértője a női pszichológiának, a témában már több sikerkönyvet is írt, blogjában pedig egy, a hétköznapokban sűrűn előforduló esemény tudományát tárja fel. A szakember szerint ugyanis – bármilyen furcsán is hangzik – a bocs
ánatkérésnek tudománya van, amelyet a lehető legrövidebben össze is foglalt blogjában. Íme a hozzávalók a tökéletes bocsánatkéréshez:

– Az igazi bocsánatkérésben nem szerepel a de szó (pl.: “Bocsánat,de ….”).

– A fókusz a saját cselekedetünkön van, nem a másik reakciójára koncentrálunk beszédünkben.

– Nem szabad túljátszani a bocsánatkérést (pl.: saját fájdalmunk vagy bűntudatunk túlzott érzékeltetésével).

– A hatásos bocsánatkérésnél nem azzal foglalkozunk, hogy az, amiért bocsánatot kérünk, kinek a hibájából történt vagy ki kezdett egy adott vitát. Kérjünk elnézést azért, amiért mi vagyunk hibásak, és kész.

– Meg kell ígérnünk, hogy kijavítjuk a hibánkat, amennyiben erre van lehetőség.

Forrás: http://hvg.hu/instant_tudomany/20140921_a_tokeletes_bocsanatkeresnek_receptje_van

– Látszódnai kell, hogy mindent meg akarunk tenni, hogy ilyen ne ismétlődjön meg újra.

– Ne csak azért kérjünk bocsánatot, mert attól megkönnyebbülünk. Ha nem őszinte a bocsánatkérés, akkor inkább ne tegyük.

– Fel kell ismerni, hogy ha egy sima “Bocsánat!” nem elég. Olykor dolgozni kell a bizalom visszaszerzéséhez.

Forrás: http://hvg.hu/instant_tudomany/20140921_a_tokeletes_bocsanatkeresnek_receptje_van

 

Nemzetközi Pszichiátriai kongresszus, Szeptember 9-11
aug 20th, 2010 by Nemeskéri L. Péter

„PSZICH-MANCIPÁCIÓ” AVAGY MIT ÜZEN A TEST ÁLTAL A LÉLEK?

A mentális egészség világszerte – és az Európai Unió által is deklaráltan – a prioritások közé tartozik a holisztikus egészségszemlélet felfogásához híven. Ennek ellenére a gyakorlatban még ma is gyakran tapasztalható – tisztelet a kivételnek – hogy, amikor a pszichiátriai betegek szomatikus vagy szociális problémák révén kerülnek az ellátórendszerbe az azonos ellátási feltételek szempontjai nem teljesülnek számukra.
Ugyanakkor, a mentális betegellátásban dolgozó kollégáinknak – orvosoknak, pszichológusoknak és szakdolgozóknak egyaránt – számos stigmával, előítélettel, kell megküzdeniük munkájuk során.
Konferenciánk jelszava: „pszich-mancipáció”, neologizma formájában egyetlen kifejezéssel igyekszik rámutatni arra, hogy az egyenjogúság a pszichés problémákkal küzdőket és azok segítőit is egyaránt megilleti.
Konferenciánk alcíme:”mit üzen a test által a lélek”.  Ennek jegyében igyekszünk megmutatni, hogy a neves pszichiáter, pszichológus, pszichiátriai szakdolgozóink mellett más szakterületek elismert képviselői – kardiológus, onkológus, sürgősségi szakorvos, belgyógyász, idegsebész, szociális szakember – hogyan vélekednek a pszich-mancipáció kérdéséről.
Az Országos Pszichiátriai Központ második tanévnyitó konferenciája, tudományos összefogásban a DEOEC Pszichiátriai Tanszékével, az Egészségügyi Holding Zrt. Sántha Kálmán Szakkórház Kft-vel, illetve a Pszichiátriai Szakvállalattal, egyedülálló módon mintegy konzorciumi szervezésben valósul meg.
A döntéshozókat, a civil szervezetek és a szociális szféra képviselőit, valamint a média reprezentánsait vendégül látva, az egyes szekciókban teret kapnak azon kérdések, amelyek őszinte felvetése rendkívül fontos a megújuló pszichiátriai ellátás szempontjából.
Konferenciánk ily módon is szeretne rámutatni arra, hogy a mentális egészség kérdésköre összetett, interdiszciplináris együttgondolkodást és összefogást igénylő feladat.
Ma, amikor egy új pszichiátriai országos intézet körvonalai, az ellátás korszerű szempontrendszerei ismét kirajzolódhatnak, tanévnyitó konferenciánk további célja egy szélesebb összefogás megteremtése a mentális egészségünk javítása érdekében.
A közös gondolkodás jegyében született konferencia létrehozásáért köszönet illeti valamennyi támogatónkat, akik – felismerve a téma jelentőségét – készséggel álltak mellé.
dr. Móré E. Csaba dr.
Eü. Holding innovációért és pszichiátriáért
felelős főigazgató
A születésnél jelentkező komplikációk hatással lehetnek a pszichénkre
máj 27th, 2010 by Nemeskéri L. Péter

A születésnél jelentkező komplikációk hatással lehetnek a pszichénkre

A pszichológus azt mondja, egész felnőttkorunkra kihathat, ha valami gond volt a születésünkkor, és mind az anyának, mind a gyereknek külső segítség kell a lelki krízis megoldásában. Orosz Katalin a Vendég a háznál műsorában azt tanácsolja, az anya feltétlenül forduljon szakemberhez, és beszélje ki az átélt traumát. A gyereket játékosan kell lelkileg gyógyítani. Vigyük játszóházba, ahol a szülőcsatornára hasonlító alagutakban mászkálhat, így dolgozhatja fel könnyedén a problémát.

Hallgassa meg a műsort!

A vendég a háznál műsorában egy édesanya beszél, akiből a szülésnél kinyomták a gyereket, más szóval kihajtották belőle. Az orvosok azt mondták, azért volt szükség a beavatkozásra, mert rátekeredett a köldökzsinór a baba nyakára, később kiderült, ez nem volt igaz. Az anya azt érezte, hogy a gyerek még nem akar megszületni, de nyomták a hasát és préselték ki belőle kicsit. A műsorban megszólaló pszichológus, Orosz Katalin szerint ez igen nagy lelki teher mind az édesanyának, mind a gyereknek, hiszen összekapcsolódik egy nagyon jó és egy nagyon rossz érzés, ezért nehéz feldolgozni. Amíg az anya nem tudja elfogadni, hogy ez történt vele és a babájával, addig ez rányomja a bélyegét az anya-gyermek kapcsolatra is, sőt a probléma úgymond beékelődik a családi kapcsolatokba.

A szakember szerint az anyának érzelmi támaszt kellene találnia egy olyan szakértővel, aki együttérzéssel meg tudja hallgatni és segít neki abban, hogy feldolgozza a történteket. Ezek a negatív érzelmek, a feszültség ott van az édesanyában, akinek ezt meg kell fogalmaznia, ki kell adnia magában, hogy lecsengjen ez a rossz állapot.

Orosz Katalin szerint a kisbabák nem felejtenek, az ő számukra is megmarad ez a rossz élmény. Látszólag úgy tűnhet, hogy nincs semmi baj. Normális esetben a gyerek természetes módon jut át a szülőcsatornán, vagyis elindul magától, a műsorban tanácsot kérő anya esetében a szülés erőszakos módon zajlott le. A pszichológus szerint a kisfiúval is meg kell beszélni játékos környezetben a problémát. Akár az is megoldás, ha elmennek egy olyan játszóházba, ahol egy hosszú csatorna van. Először csak egy karikán kell átmennie, majd később az alagúton. Ha a gyerek szívesen mászkál az alagutakban, akkor ezzel a nagyon egyszerűnek tűnő módszerrel sokat megemészthet a születésénél történt traumából.

Az anyai gondoskodás nagyon sokat javíthat a helyzeten. A szakember úgy vélte, ha nem kezeljük az ilyen eseteket, egészen drámai módon bukkanhat fel később, akár a húszas, harmincas éveinkben is. A saját élménynek óriási jelentősége van – hangsúlyozta Orosz Katalin a Vendég a háznál műsorában.

jan 2nd, 2010 by Nemeskéri L. Péter

„A pácban mindenki benne van.”

– Hamvas Béla

Pszichológia, képek, gondolatok: Blaise Pascal
dec 2nd, 2009 by Nemeskéri L. Péter

Az ember úgy van megalkotva, hogy ha sokat ismétlik előtte, végül elhiszi, hogy ostoba; sőt ha sokat mondogatja magában, ő maga is el tudja hitetni önmagával. Mert az ember egyedül szokott magával beszélgetni, s ezért fontos, hogy ezt a beszélgetést jól irányítsa.”
Pascal

Pascal

„Az ember úgy van megalkotva, hogy ha sokat ismétlik előtte, végül elhiszi, hogy ostoba; sőt ha sokat mondogatja magában, ő maga is el tudja hitetni önmagával. Mert az ember egyedül szokott magával beszélgetni, s ezért fontos, hogy ezt a beszélgetést jól irányítsa.”

– Pascal

Pszichológia, képek, gondolatok: Albert Einstein
dec 2nd, 2009 by Nemeskéri L. Péter

5555

„A példamutatás nem a legfőbb módja mások meggyőzésének. Ez az egyetlen módja.”

– Albert Einstein

ELSŐ COACH MESTERKURZUS
nov 18th, 2009 by Nemeskéri L. Péter

ELSŐ COACH MESTERKURZUS
az Akcióorientált módszer ismertetése
nem csak coachoknak
Start: 2009. december 4-én
Mi köze a pszichodrámának, a zenbuddhizmusnak,
a színháznak és az üveggyoÅNngyjaÅLteÅLknak a coachinghoz?
Miért lehet fontos ez egy coachnak?
Komplex és többrétegű kérdésekkel foglalkozó vezetőket csak hasonlóan
komplex és integratív megoldások segítségével tudunk a fejlődésben
támogatni.
Ahhoz szeretnénk segítséget nyúltani a résztvevőknek, hogy megfelelő eszközökkel
rendelkezzenek ahhoz, hogy sikerüljoÅNn kimozdítani a vezetőt a
megszokott viselkedési, gondolkodási sémáiból, vagy éppen arra késztetni,
hogy ne csak gondolkozzon, hanem cselekedjen is…
Ilyenkor nagyon hasznos, ha a coach az általában ismert
technikák mellett másfajta készségekkel is rendelkezik.
Persze, első hallásra meglepőnek tűnhet, vagy éppen érdekesnek, hogy
hogyan integrálhatók a fenti elemek egy olyan folyamatba, amivel a coach
a racionálisnak ítélt vállalati világban működő vezetők számára nyújt
segítséget.
Lehetséges úgy vezetni, hogy az már művészetnek tekinthető? Vagy ez is
csak egy szakma, mint a többi? Fontos az, hogy milyen emberi
tulajdonságokkal, komp etenciákkal rendelkezik egy vezető?
Ha coachként nem csak a felszínen akarsz keresgélni a
megoldás után, és egy-egy vezetőt még jobban szeretnél
megnyitni saját belső világa felé, akkor érdemes jelentkezned az
Első Akcióorientált
Coach Mesterkurzus négy állomására.
A Mesterkurzus állomásain a rövid elméleti háttér megismerése után
a küloÅNnboÅNző területekre jellemző gyakorlatokat sajátíthatod el, így az
általad vezetett coaching folyamatok még eredményesebbé válhatnak.
Érdekelnek a részletek? Kattints ide, és minden további
információt megtudhatsz! >>

ELSŐ COACH MESTERKURZUS

az Akcióorientált módszer ismertetése nem csak coachoknak

Start: 2009. december 4-én

Mi köze a pszichodrámának, a zenbuddhizmusnak, a színháznak és az üveggyöngyjáknak a coachinghoz?

Miért lehet fontos ez egy coachnak?

Komplex és többrétegű kérdésekkel foglalkozó vezetőket csak hasonlóan komplex és integratív megoldások segítségével tudunk a fejlődésben támogatni.

Ahhoz szeretnénk segítséget nyúltani a résztvevőknek, hogy megfelelő eszközökkel rendelkezzenek ahhoz, hogy sikerüljoÅNn kimozdítani a vezetőt a megszokott viselkedési, gondolkodási sémáiból, vagy éppen arra késztetni,

hogy ne csak gondolkozzon, hanem cselekedjen is…

Ilyenkor nagyon hasznos, ha a coach az általában ismert technikák mellett másfajta készségekkel is rendelkezik.

Persze, első hallásra meglepőnek tűnhet, vagy éppen érdekesnek, hogy hogyan integrálhatók a fenti elemek egy olyan folyamatba, amivel a coach a racionálisnak ítélt vállalati világban működő vezetők számára nyújt

segítséget.

Lehetséges úgy vezetni, hogy az már művészetnek tekinthető? Vagy ez is csak egy szakma, mint a többi? Fontos az, hogy milyen emberi tulajdonságokkal, komp etenciákkal rendelkezik egy vezető?

Ha coachként nem csak a felszínen akarsz keresgélni a megoldás után, és egy-egy vezetőt még jobban szeretnél

megnyitni saját belső világa felé, akkor érdemes jelentkezned az Első Akcióorientált Coach Mesterkurzus négy állomására.

A Mesterkurzus állomásain a rövid elméleti háttér megismerése után a különböző területekre jellemző gyakorlatokat sajátíthatod el, így az általad vezetett coaching folyamatok még eredményesebbé válhatnak.

Érdekelnek a részletek?

Kattints ide, és minden továbbiinformációt megtudhatsz! >>

Műhelymunka a születés előtti és utáni mozgásfejlődés kapcsolatáról
nov 16th, 2009 by Nemeskéri L. Péter

Óceánból a napvilágra

Műhelymunka a születés előtti és utáni mozgásfejlődés kapcsolatáról

Kálmán Ferenc

testtudat oktató, mozgásterapeuta vezetésével

Első rész: magzati minták    –  2009. november 21-22 (szombat-vasárnap)

Második rész: csecsemő minták  –  2009. november 28-29 (szombat-vasárnap)

Fogantatástól az újszülött koron keresztül egészen a járásig, és azután is, az ember szervezett mozgásokon, illetve megszerzett képességek és szervezési minták sorozatán keresztül fejlődik. Minden kialakuló mozgásmintát megelőzi és követi egy másik, és az egymáson átívelő minták egységének eredménye: a gyermek kiegyensúlyozott fejlődése. A születés megpróbáltatásait, az élettani folyamatok átállását, a gravitációs térben való létezéshez való alkalmazkodást követően a csecsemő mozgásfejlődése annál harmonikusabban indul meg, és annál sikeresebben folytatódik, minél inkább támaszkodhat a születés előtt megszerzett tudására, élményeire.

Jelen csoportfolyamat részvevői vezetett fizikális és imaginációs (szomatizációs) gyakorlatok segítségével maguk járják végig a fejlődés kiemelt állomásait. A folyamatban lehetőség nyílik arra, hogy „belülről ismerjük meg” a magzati -és a csecsemőkor néhány jellemző aspektusát, megidézzünk valamennyit a preverbális lét élményeiből. Szeretnénk érzékeltetni azt, hogy a világban való megindulás eseményei és azok mikéntje hogyan épülnek be mintáinkba, melyek révén akár felnőtt mozgásunkat, viselkedésünket, kapcsolatainkat is meghatározhatják. A folyamat az egészséges fejlődésre fókuszál, de az idő szabta kereteken belül megpróbáljuk azt is megmutatni, hogy ez a tudás milyen módon segíthet az esetleges mozgásfejlődési problémák megelőzésében, az elakadások felismerésében és az azokon való túljutásban.

A tanfolyam anyaga az iskolaalapító mozgásterapeuta Bonnie Bainbridge Cohen és munkatársainak több évtizedes kutató munkájára épül, melyben egyszerre, egységben vizsgálják az ember mozgásának fizikális és lelki (tudati) összetevőit. A csecsemő mozgásfejlődéssel kapcsolatos BMC® (Body-Mind Centering®) anyag sajátossága, hogy az ismert, jellegzetes csecsemőmozgásokat az evolúciós fejlődés kezdetétől induló, az egysejtű, a puhatestű és az előgerinces mozgásformákat is érintő sorozatba illeszti.

Kálmán Ferenc táncművész, testtudat oktató az amerikai The School for Body-Mind Centeringben tanult mozgáselemzést, mozgás-újranevelést, és csecsemő mozgásfejlődést. Oktató munkája mellett jelenleg fejlesztő munkatárs a Budapesti Korai Fejlesztő Központban és a Tánceánia integrált táncegyüttes egyik vezetője, táncosa.

A csoportba egyaránt várjuk a téma iránt érdeklődő, szakemberek – pszichológus, orvos, pszichoterapeuta, fejlesztő pedagógus, mozgásterapeuta, táncos stb. – valamint laikusok, jelentkezését, akik a csoporton szerzett tapasztalataikat saját munkájukban, önismereti folyamatban, vagy épp szülőként szeretnék hasznosítani.

Teljes részvételi díj: 30.000 Ft

Diákoknak, KTE és MMTE tagoknak: 25.000 Ft

Csak egyik hétvége 15.000 Ft

Jelentkezés és információ: Kálmán Ferenc – kalferenc@gmail.com; tel: 70 – 391-4907

»  Substance:WordPress   »  Style:Ahren Ahimsa