»
N
A
V
I
G
Á
L
Á
S
«
Ertsey Attila: Fenntartható építészet – A passzív háztól az autonóm házig –
2009 máj. 28. Nemeskéri L. Péter

 

Építész Életműhely Egyesület 

Szeretettel meghívja

Ertsey Attila

Fenntartható építészet 

– A passzív háztól az autonóm házig –

című előadására

Lanchid.jpg

Június 17. szerda,18 h


 

Mindenkit szeretettel várunk!

                                                          Kövesdi Edit szervező                                                                                                    

További információ: Kövesdi Edit, 06 20 238-2728

Helyszín: Newcode Oktató Központ, Budapest, VI. Munkácsy Mihály utca 27. I. 3.  

Ertsey Attila önéletrajza:

(sz: 1961) Egyetemi hallgatóként, 1982-ben kapcsolódtam a Duna-mozgalomba. Alapító tagja voltam a Dunatáj Tájvédelmi Egyesületnek, majd a Duna Körnek, ahonnan 1985-ben távoztam, mivel a defenzív környezetvédelmet elégtelennek éreztem. Azóta foglalkozom ökológiával, annak gyakorlati és szemléleti oldalával egyaránt. Jelenleg a Duna Charta tagja vagyok. Tanulmányoztam Joseph Beuys munkásságát, aki részt vett a Harmadik Út Akció és a Zöldek 1980-as alapításában.
Részt vettem a visegrádi építésztáborokban 1983-tól 1986-ig, azóta részese vagyok a magyarországi organikus építészeti irányzatnak.
1989 óta dolgozom a KÖR Építész Stúdióban. 1990-ben irodánk belépett a Kós Károly Egyesülésbe. 2004 óta a Kós Károly Alapítvány kuratóriumi elnöke vagyok.
Építészként mesteremnek tekintem Makovecz Imrét. Szemléletem forrásának tekintem a
Rudolf Steiner által alapított antropozófiát, melyet Makovecz Imre és Kálmán István révén ismertem meg. Mestereim nyomán a munkát és a közéleti aktivitást az élet részének tekintem.
Szerkesztőbizottsági tagja vagyok a Szabad Gondolat c. folyóiratnak, publikációim jelentek meg az Ökotáj, az Országépítő, a Magyar Építőművészetben és a Taní-tani folyóiratokban.
Óraadóként oktatok az ELTE Humánökológia Szakirányán, a SZIE-YMMF-en és a Sapientia csíkszeredai karán. Az Élőlánc elnökségi tagja vagyok.

Nős vagyok, előző házasságomból két gyermek apja.

Fontosabb publikáció:

Autonóm Ház,  Ökotáj, 14–15. sz. 1997. 129–133. o.
- Joseph Beuys (szöveggyűjtemény), Bercsényi 28-30, 1988
- Autonóm Ház (jegyzet), Labor5-Tempus, 2000
- Autonóm Kisrégió (tanulmány), Független Ökológiai Központ, 1999
- Autonóm Város (tanulmány), Független Ökológiai Központ, 2004

Honlap:

 

http://www.ertseyattila.eoldal.hu/

Georges Baal: két előadása
2009 máj. 28. Nemeskéri L. Péter

Az Imago Egyesület meghívja Önt

Georges Baal két előadására

szinhaz-terapia1

Az előadások helye: Budapest, XIII. Victor Hugo u. 18-22. MTA Pszichológiai Kutatóintézet

Időpontja: 2009.06.12. 14:00-16:00 és 17:00-19:00

George Baal

CNRS (Centre National de la Recherche Scientifique – Párizs) tudományos főmunkatársa, emeritusz, pszichoanalitikus, színházteraputa, színházi rendező és színész

A színház pszichoanalitikus elmélete : a színész, a néző, a terapeuta és a színházterápia

14 :00-16 :00

I. emeleti előadóterem

Georges Baal több mint harminc éves elméleti kutatásai eredményeiről számol be előadásában, mely egyaránt érinti a színházat és elsősorban a színészt, és a pszichoterápia „színházterápia” néven ismert változatát. Munkája alapja a freudi pszichoanalitikus elmélet és ennek lacani feldolgozása.

A színész és a színházterapeuta egyidőben használ beszédet, szöveget („nyelvet”) és minden más, rendelkezésére álló kifejezési módot: nem verbális eszközöket, gesztust, hangot, testi nyelvet stb. Baal a színész munkájában és a színházterápia folyamatában három alapvető eszközt különít el. Ezek: a technikai gyakorlat; a szabad improvizáció és a „spontán” kifejezés; és a történtek értelmezése, az interpretáció. A színházterápia elmélete megszabja e három eszköz módját és szerves összefüggéseit.

George Baal elméletének egyik alapkérdése : mi a közös a színház minden formájában, minden sajátos kultúrán, esztétikán, formán és tartalmon felül?

Válasza: az a komplex projektív folyamat, amely a színész és a néző között zajlik minden alkalommal. Lacan „le nom de Père” – „az Apa neve” fogalmából indulva arra a következtetésre jut, hogy a színház alapja egy minden ember Énjének kifejlődéséhez és karbantartásához okvetlenül szükséges folyamat: a  színház az Én alapvető sebeit ápolja. Baal elmélete kiterjed a színész munkájára, a közönség élményére, a színházterápiára, és tovább fejleszti a pszichoanalízis koncepcióit, többek között a különböző kommunikációs módok szerepét a színházterápia helyének vonatkozásában.

Elmélete új megvilágításba helyezi egyrészt a színházat, és a mai avantgarde színházat, másrészt a színházterápiát és az ehhez kapcsolódó tánc-, mozgás – és más nem verbális terápiákat.

Az előadás szakembereknek és a téma iránt mélyebben érdeklődőknek szól.

Negyven év színházterápia

17 :00-19 :00

Alagsori előadóterem

Georges Baal negyven éve dolgozik Franciaországban és Magyarországon mint rendező és színész – és mint színházterapeuta. Színházi munkássága Magyarországon a Szkénéhez, a 25. Színházhoz, Franciaországban saját társulatához, az ATRAAL Színházhoz (Atelier de Recherche Theatrale) köti.

Színházterápiának elnevezett módszerét pszichodramatikus és pszichoanalitikus érdeklődése nyomán fejlesztette ki. Elméleti alapvetései Moreno, Freud és Lacan inspirációjával születtek. A színházterápia új gyakorlati módszerét hazánkban többször bemutatta: rendszeresen tartott-tart műhelyeket, többek között az OPNI-ban, az IDMC-n (International Dance and Movement Courses). 

1992 óta a komlói Leo Amici Intézetben dolgozik: droghasználó fiatalok számára tart színházterápiát. Az évek során száznál is több fiatal vett részt ebben a folyamatban, a „Maldoror énekei”-vel és más előadásaikkal több mint százszor léptek fel országszerte.

Georges Baal ebben az előadásában színházi és terápiás munkájának elveit, gyakorlatát; módszereit és eredményeit mutatja be. Szó lesz Artaud-ról, Beckettről, a szürrealista Déryről és az improvizációs táncszínházról is. Célja új megvilágításba helyezni a színház és a színházterápia hatalmát.