Boldogok volnának, akik sírnak, mert azok vigasztalást nyernek? Nem sokan kutatták a könnyeket, de akik megtették, alighanem csak megerősíteni tudják e régi bölcsességet. Úgy tűnik, könnyeink, a sírás, a testi és a lelki gyógyulást egyaránt elősegítik.
A könnyektől olyan emberi
Míg a könnytermelés látásélettani funkciójában mindenki egyetért, addig a sírás, s annak egyéb szerepe éles vitákat váltott ki a tudósok körében. Először is jó tisztázni, mi számít sírásnak, s vajon tudnak-e az állatok sírni, vagy ez kifejezetten emberi megnyilvánulás. A sírás több mint könnyhullatás.
Vele együtt sok mindent történik a szervezetben: Pulzusunk nő, légzésünk szaporává válik, mimikai izmaink kifejezően változtatják meg arckifejezésünket, hangunk elváltozik, egy idő után légző izmaink is görcsösen dolgoznak: zokogás, hüppögés tör ránk, emellett nem ritkán kiabálunk, jajongunk. Így sírnának az állatok is? Az állatok is jelzik, ha vészhelyzetben vannak, félnek vagy fájdalmuk van: vinnyognak, nyüszítenek és szűkölnek. Az állatok az emberi síráshoz hasonlítható hangadásaikkal teát egyértelműen kommunikálnak, akárcsak mi. Mégsem ontják szorult helyzetükben könnyeiket, ahogy az ember.
Azt az érzelmi sírást, ami ötvözi a hangokkal és könnyhullatással történő kommunikációt, lényegében egyetlen más emlős sem produkálja az emberen kívül. Többé-kevésbé a tudósok is megegyeztek abban, hogy valóban tipikus emberi jelenségről van szó.
Miért sírunk?
Kiindulhatunk abból, hogy nem véletlenül vagyunk képesek sírni. De mi hasznunk van belőle, mit fejezünk ki vele? A teóriák és feltételezések egész sorát lehet áttekinteni. A sírás egyik első kutatója Charles Darwin volt. Arra a kérdésre, hogy miért is sír az ember, elsősorban két választ talált fontosnak. Szerinte a sírás egyrészt vészjelzés, segítségkérés, másrészt ellazít, megnyugtat.
Hogy valóban így van-e, sokan megkérdőjelezték már. Darwin elmélete nem ad választ arra, hogy miért van szükségünk a síráshoz könnyekre. Jeffrey Kottler, amerikai pszichológus a könnyes sírást kommunikációs jelnek tekintette, amit gyerekkorunkból hoztunk magunkkal. Kiszolgáltatottságunkban sírással kérhetünk megértést, segítséget. S valóban, ahogy ezt Vingerhoets, holland pszichológus kísérlettel bizonyítani is tudta, könnyek nélkül kevésbé hatásos ez a fajta kommunikáció. Azok a képek, amelyeken kiretusálták a könnyeket, kevesebb szimpátiát, segítőkészséget váltottak ki a kísérleti személyeknél.
Más pszichológusok a lelki egészség helyreállításának eszközét látták a sírásban, mondván, síráskor paraszimpatikus idegrendszeri hatás érvényesül, vagyis a vegetatív idegrendszer azon része, amelyik a regenerációt, gyógyulást irányítja. Vingerhoets már komplex módon tekint a sírásra, kommunikációs és szociális, valamint élettani és érzelmi szerepet egyaránt tulajdonít neki. Vajon a véletlen műve, hogy úgy tűnik, a magyar nyelvben e két szó egy tőről fakad? A könny megkönnyebbülést hoz testnek és léleknek? A kérdés egyik legismertebb kutatója mindenesetre nem magyar, hanem egy amerikai biokémikus, William Frey, akit édesanyja kíváncsisága sarkallt a könny kutatására.
“Amilyen a szappan a testnek, olyan a könny a léleknek”
Vajon milyen könnyeket vált ki a hagyma felvágásakor felszabaduló, a szem szaruhártyáját irritáló anyag, és különbözik-e ettől az érzelmes filmet nézők könnyének összetétele? Nos, a kísérletben résztvevő diákok könnyei különböztek. Az érzelmi könnyek több fehérjét és adenokortikotróp hormont tartalmaztak, ami tudvalevőleg stressz idején szabadul fel nagy koncentrációban a szervezetben. (A kálium és mangán mindkét csoportnál viszonylag nagy koncentrációban volt a könnyben.
Az ionösszetételben tehát nem volt érdemi különbség.) Frey arra gondolt továbbá, hogy a szervezet síráskor salak- és méreganyagoktól is megtisztul, ez okozza azt a megkönnyebbülést, ami vitathatatlanul gyakran követi a sírást. Egy felmérés szerint a nők 85, a férfiak 73 %-a érzi így. A magyarázat sajnos nem ilyen egyszerű, mérgeket és salakanyagokat máig nem sikerült kimutatni a könnyből. A könny összetételének kutatása azonban még nem zárult le. Bizonyos hormonok és fehérjék koncentrációja az érzelmi könnyekben nagyobb volt, így a szervezet fájdalomcsillapítójából, a béta-endorfinból is több akadt. A minták azonban kicsik voltak, és a tudóstársakat nem győzték meg az eredmények. A sziszifuszi biokémiai kutatással párhuzamosan ugyanakkor a pszichoterepeuták is számos tapasztalatot gyűjtöttek, amelyek alátámasztani látszanak a könnyek gyógyító hatását. A sírni tudó emberek jobb egészségi állapotnak örvendenek, és jobban is néznek ki – állítják -, a terápia során pedig eredményesebben gyógyíthatók.
A tapasztalat szerint sok kezelt betegnél a szedett nyugtatók mennyisége azonnal csökkenni kezd, mihelyst először sikerül sírnia, majd pedig minden egyes korábban ki nem sírt, de a terápia alkalmával feltörő könny segít elhagyni a nyugtatót.
Könnyel a magas vérnyomás ellen
Az évekig elnyomott könnyek valóban beteggé tehetnek. A terápiás sírást alkalmazó pszichoterápia gyógyított már meg allergiásokat is. A pszichiáterek ezt azzal magyarázzák, hogy a ki nem sírt könnyek nem vesznek el, hanem a szervezetben keresnek olyan helyet “keresnek”, ahol kiálthatnak. A kissé délibábosnak tűnő magyarázat mégsem annyira hihetetlen, ha arra gondolunk, hogy síráskor végső soron mindig eldugítjuk az orrunkat. Nos, ezt produkálja az allergia is. Ezek szerint a szervezetben az allergiás orrnyálkahártya duzzanata és a kötőhártya-gyulladástól piros szem mögött a fel nem dolgozott, ki nem sírt bánat bújna meg. A terápiás sírás után mérhetően változik az EEG-vel detektálható agyhullámok alakja és a hormonháztartás bizonyos értékei. Többek között megemelkedik a nemi hormonok és a vérben található növekedési faktorok szintje. Márpedig ezekről tudjuk, hogy a sejtosztódást, növekedést, felnőtt korban pedig a regenerációt segítik.
Volt olyan hölgy páciens, akinek elnyomott szexualitása kelt ismét életre, amikor mélyre elásott bánata könnyek formájában is feltört, és végre ki tudta sírni magát. A tapasztalat azt mutatja, hogy a sérelmek tudatos feldolgozása könnyek nélkül, mit sem ér, vagy legalábbis messze nem olyan hatékony, mintha újra megtanulunk sírni, és szabad folyást engedünk könnyeinknek. A sírás megnyugtató hatását mi sem bizonyítja jobban, hogy utána csökken a pulzus és a vérnyomás! Olyan dolgokat, mély sérelmeket is meg tud oldani, mély érzelmeket is a felszínre tud hozni, amelyekre nincsenek szavaink, csak a sírás marad. A könnyeknek és a sírásnak a látáson túl fontos élettani szerepe van tehát a gyógyulásban és a regenerációban, amelyet csak a pszichoszomatikával foglalkozó legújabb kori kutatások hoztak a felszínre.
A könny összetételének megváltozását kutató vizsgálatok egyelőre nem adnak magyarázatot az összefüggésre, de a sírás eléggé összetett tevékenysége a szervezetnek ahhoz, hogy tovább kutatva nyomára akadjunk ennek is. (50plusz.hu)
Könnyel könnyebb?
Forrás: pormedad.hu
Boldogok volnának, akik sírnak, mert azok vigasztalást nyernek? Nem sokan kutatták a könnyeket, de akik megtették, alighanem csak megerősíteni tudják e régi bölcsességet. Úgy tűnik, könnyeink, a sírás, a testi és a lelki gyógyulást egyaránt elősegítik.
A könnyektől olyan emberi
Míg a könnytermelés látásélettani funkciójában mindenki egyetért, addig a sírás, s annak egyéb szerepe éles vitákat váltott ki a tudósok körében. Először is jó tisztázni, mi számít sírásnak, s vajon tudnak-e az állatok sírni, vagy ez kifejezetten emberi megnyilvánulás. A sírás több mint könnyhullatás.
Vele együtt sok mindent történik a szervezetben: Pulzusunk nő, légzésünk szaporává válik, mimikai izmaink kifejezően változtatják meg arckifejezésünket, hangunk elváltozik, egy idő után légző izmaink is görcsösen dolgoznak: zokogás, hüppögés tör ránk, emellett nem ritkán kiabálunk, jajongunk. Így sírnának az állatok is? Az állatok is jelzik, ha vészhelyzetben vannak, félnek vagy fájdalmuk van: vinnyognak, nyüszítenek és szűkölnek. Az állatok az emberi síráshoz hasonlítható hangadásaikkal teát egyértelműen kommunikálnak, akárcsak mi. Mégsem ontják szorult helyzetükben könnyeiket, ahogy az ember.
Azt az érzelmi sírást, ami ötvözi a hangokkal és könnyhullatással történő kommunikációt, lényegében egyetlen más emlős sem produkálja az emberen kívül. Többé-kevésbé a tudósok is megegyeztek abban, hogy valóban tipikus emberi jelenségről van szó.
A teljes cikket itt olvashatod
Forrás: pormedad.hu
