Én én vagyok.
Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.
Én rendelkezem mindenemmel –
a testemmel és annak minden mozdulatával;
az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;
a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;
az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom;
a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;
a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;
minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.
Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.
Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom. Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.
Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.
Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe.
Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.
Én én vagyok, és így vagyok jó.
(Virginia Satir (eredeti nevén: Virginia M. Pagenkopf) 1916. június 26-án született az egyesült államokbeli Neillsville-ben (Wisconsin állam) első gyermekként, egy ötgyermekes farmercsaládban. Noha csekély korkülönbséggel következtek utána a testvérei, Virginia kezdettől fogva a „legidősebb” felelősségével érzett és viseltetett irántuk. A farmon töltött gyermekkorát fontos és hasznos tapasztalatként élte meg, ami a szakmai munkáját is gyakran segítette.Virginia Satir 1988. szeptember 10-én hunyt el, az utolsó óráiban is szeretetteli és gondoskodó családtagokkal és barátokkal körülvéve. (Csak egyetlen példa: egyfajta szimbolikus analógiaként szokta említeni a családja egykori sokfunkciós vasfazekát, amelyben a legkülönfélébb dolgokat tartották: a szappantól a frissen szedett virágokig, hol ezt, hol azt. Jó illusztráció volt ez a „személyiség mint tartály” értelmezésére: csak rajtunk múlik, hogy mit tartunk önmagunkban – haragot, bánatot vagy éppen a pozitív értékeinket.)
Én én vagyok…
Virginia Satir
Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.
Én rendelkezem mindenemmel –
a testemmel és annak minden mozdulatával;
az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;
a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;
az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom;
a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;
a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;
minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.
Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.
Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom. Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.
Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.
Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe.
Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.
Én én vagyok, és így vagyok jó.
(Virginia Satir
(eredeti nevén: Virginia M. Pagenkopf) 1916. június 26-án született az egyesült államokbeli Neillsville-ben (Wisconsin állam) első gyermekként, egy ötgyermekes farmercsaládban. Noha csekély korkülönbséggel következtek utána a testvérei, Virginia kezdettől fogva a „legidősebb” felelősségével érzett és viseltetett irántuk. A farmon töltött gyermekkorát fontos és hasznos tapasztalatként élte meg, ami a szakmai munkáját is gyakran segítette.Virginia Satir 1988. szeptember 10-én hunyt el, az utolsó óráiban is szeretetteli és gondoskodó családtagokkal és barátokkal körülvéve. (Csak egyetlen példa: egyfajta szimbolikus analógiaként szokta említeni a családja egykori sokfunkciós vasfazekát, amelyben a legkülönfélébb dolgokat tartották: a szappantól a frissen szedett virágokig, hol ezt, hol azt. Jó illusztráció volt ez a „személyiség mint tartály” értelmezésére: csak rajtunk múlik, hogy mit tartunk önmagunkban – haragot, bánatot vagy éppen a pozitív értékeinket.)
