Megérthetjük az állatok nyelvét?

Amikor a papagájok beszélnek, a gorillák jelbeszéddel érintkeznek, feltámad bennünk az ösztönös vágy, hogy válaszoljunk nekik, sőt, hogy szóba elegyedjünk velük. Létezik-e azonban az állatvilágban valódi nyelvhasználat, amelynek révén bepillantást nyerünk az állatok gondolatvilágába?

A nyelvhasználat csírái

A legtöbb vadon élő állat valamilyen formában kommunikál egymással. Érintkezésük kódját nehéz megfejteni. Lehet, hogy az állati kommunikáció nem több, mint az érzelmi állapotok közvetítése, a félelem, izgatottság, düh és persze a veszélyérzet egyszerű, de hatásos közlése.

Dr. Marc Hauser a Harvard Egyetem pszichológia professzora, az állati kommunikáció szakértője így vélekedik erről: „Az állatok közti kommunikációt a következőképpen határoznám meg: olyan információcsere két vagy több egyed között, amelynek során az információt küldő egyed valamilyen formában megpróbálja befolyásolni a fogadó magatartását”

Mézkalauz

A Kenya északi részén elterülő száraz bozótvidék egyik tollas lakója mesteri módon befolyásolja más fajok viselkedését. Ismerkedjenek meg a feketetorkú mézkalauzzal!

Elsősorban rovarokkal táplálkozik, de kedvencei a méhek petéi és lárvái. Ennek a csemegének a megszerzéséhez azonban segítségre szorul. A madár élénk csicsergéssel hívja fel magára a Boran törzs tagjainak a figyelmét. A bennszülöttek tisztában vannak vele, hogy a madár különleges csemegéhez juttatja őket. A mézkalauz gyakran megáll, hogy az emberek könnyebben követhessék. A bennszülötteknek élénk füttyökkel kell a madár tudtára hozni, hogy még mindig követik. Mikor a méhek fészkét megtalálták, a madár biztonságos távolságból figyeli, ahogy az emberek szembeszállnak a feldühödött méhekkel. Végezetül az íratlan szabályoknak megfelelően a bennszülöttek bőkezűen megjutalmazzák a nyomravezetőt.

A feketetorkú mézkalauz próba-szerencse útján megtanulta, hogy csicsergéssel ingyen vacsorához juthat. Az emberek és állatok közti tudatos információcsere azonban ennél sokkal magasabb színvonalú is lehet.

A teljes cikk itt olvasható

Figyelmen kívül hagyják a kormányzatok a pszichológiai tényezőket, azért reagál a társadalom olyan lassan a globális felmelegedésre – állapította meg az Amerikai Pszichológiai Szövetség munkacsoportja.

A Pszichológiai Szövetség munkacsoportjának tudósai a pszichológia legnaprakészebb kutatási módszereit vetették be arra, hogy a klímaváltozás területére alkalmazzák: a környezetpszichológiát, a természetmegőrzés-pszichológiát, a természeti, illetve az ipari katasztrófákra vonatkozó kutatási eredményeket. A munkacsoport a Szövetség éves közgyűlésén adta közre jelentését.

Nem kétséges – állapították meg -, hogy az emberek többsége fontos problémának tartja a klímaváltozást. (A Pew Kutató Központ közvélemény-kutatása szerint a megkérdezettek 75 – 80 %-a voksol erre.) Csakhogy a válaszadók az utolsó helyre teszik a legfontosabbakként felsorolt 20 probléma között, előbbre sorolva például a gazdaságot vagy a terrorizmust.

Nem érzik a beavatkozás sürgető voltát sem, hiába érvelnek a tudósok, hogy nem tudjuk kordában tartani a klímaváltozás hatásait, ha nem viszünk véghez jónéhány komoly változtatást.

Számos lélektani oka van ennek, mondja jelentésében a munkacsoport. A klímaváltozás körüli bizonytalanság, a kockázat lebecsülése. Az emberek bizalmatlanok, nem hisznek a tudósok és a politikusok szavahihetőségében. Ahogy abban sem hisznek, hogy amit ők tehetnek, az bármit is javít a helyzeten. És ott vannak a megcsontosodott szokások – a szokások a legerősebb akadályok a környezetért felelős magatartás előtt.

A munkacsoport rámutatott néhány olyan lélektani fogásra, amely sikeresen megküzdhet ezekkel az akadályokkal:

Például, könnyebben elérhető, hogy csökkenjen az energiafogyasztás, ha azonnali visszajelzést kapnak a fogyasztók. A magatartás azonnali visszajelzést kap, az energiamegtakarítás és költségmegtakarítás azonnal összekapcsolódik, nem egy hónap múlva, az energiaszámlán.

“A klímapolitika gyakran azon siklik ki, hogy csak egyetlen intervenciós eszközt használ: vagy az energiahatékony technológia fejlesztését, vagy a gazdasági ösztönzőket vagy a szabályozást vagy a kommunikációs módszereket. Használni kell a pszichológiai ismereteket” – írja jelentésében a munkacsoport. “Tanulmányozni kell, megérteni és befolyásolni, hogyan reagálnak a különböző életkorú emberek a klímaváltozásra. A társadalompszichológia és az üzleti pszichológia megcélozhatja a szükséges magatartás-változtatásokat az üzleti vállalatoknál és a nonprofit vállalkozásoknál,rávéve őket, hogy alkalmazkodjanak a változó környezethez.”

Forrás: www.polgarinfo.hu

A nők férfitársaságban kevesebbet esznek…

Forrás: azta.hu, 2009. augusztus 6. 18:27,

Amikor a nők férfiakkal egy asztalnál esznek, kevesebb kalóriát vesznek magukhoz, mint amikor női körben étkeznek. A fenomént szakemberek azzal magyarázzák, hogy a nők szerint a kisebb adag étel elfogyasztása jobb benyomást tehet a férfiakra. A kanadai Meredith Young pszichológus a McMaster egyetem menzáján 470 diák étkezési szokásait figyelte meg, úgy, hogy különböző összetételű csoportokban ültette őket az asztalhoz. Itt figyelték meg, hogy a férfiak társaságában étkező nők sokkal kisebb porciókat választanak, és jóval egészségesebb ételeket fogyasztanak, mint amikor női társaságban esznek.

Tovább a teljes cikkre…

Pincérrel ordibálva elpárolog a düh…

Forrás: borsonline

Meglepő ötlettel rukkolt elő egy spanyol cég: olyan éttermet alapított, ahol a vendégeket arra bíztatják, hogy szóljanak be a pincéreknek. Úgy tűnik az ötlet bevált, hiszen állandó a teltház. Rohanó világunkban mindenkiben rengeteg feszültség halmozódik fel, de vajon melyek a legjobb módszerek a dühünk levezetésére?

Remek ötlet, vagy fantasztikus üzleti fogás a spanyol étterem megnyitása? Úgy tűnik mind a kettő: a tulajdonos egyszerűen észrevette, hogy a mai világban az emberek feszültebbek az átlagnál, ezért egy olyan éttermet hozott létre, ahol kifejezetten arra buzdítják a vendégeket, keményen szóljanak be az alkalmazottnak.

A spanyolországi vendéglátóhelyen a pincérek megszokták a szitkozódást

A pszichológus szerint ez egy remek ötlet, de azért óva int minket az állandó beszólogatástól.

A teljes cikket itt olvashatod…

Forrás: borsonline

A férfiak jobbak a távolabb lévő dolgok megítélésében, annak köszönhetően, hogy a vadászó-gyűjtögető múltban az állatok üldözése volt a feladatuk, míg a nők jobban fókuszálnak a kartávolságban elhelyezkedő tárgyakra – írták brit kutatók a British Journal of Psychology című szaklap online kiadásában.

A tanulmányban arra kerestek választ, miként fejlődött a férfi és női agy az elmúlt évezredekben. A kutatók 48 férfit és nőt kértek fel arra, hogy lézeres mutatóval jelöljék ki a különböző távolságokban felmutatott papíron a rajta meghúzott vonalszakasz középpontját.

Amikor a papírlapot 100 centiméterre helyezték el az önkéntesektől, akkor a férfiak pontosabbak voltak, mint a nők, amikor pedig kartávolságban, 50 centiméterre volt a lap, a nők ítélőképessége bizonyult jobbnak.

“Vannak már arra vonatkozó bizonyítékok, hogy az agyban más útvonalak dolgozzák fel a közeli és a távoli vizuális információkat” – mondta Helen Stancey pszichológus, a tanulmány egyik szerzője. Kutatási eredményeik szerint a női agy előnyben részesíti a közeli, a férfi agy pedig a távoli útvonalat.

Stancey szerint a vizuális feldolgozási folyamat nemek közti eltérése vadászó-gyűjtögető evolúciós hagyatékunk eredménye lehet. A távoli múltban a nők feladata volt a gyűjtögetés, melyhez kartávolságra kellett összpontosítaniuk, a férfiak pedig a vadakat üldözték, amihez viszont a nagyobb távolságban lévő dolgokat kellett jól megítélni.

Németországban több mint két millió embernek, – döntő többségükben férfiaknak -, problémája van akkor, ha nyilvános illemhelyen kell elvégezni a dolgukat. A pszichológusok paruresis-nek nevezik a jelenséget, amelyet súlyosabb esetekben csak terápiával lehet megszüntetni – írta a Die Welt című német napilap online kiadása.

A BBC online korábban arról számolt be, hogy Nagy-Britanniában ugyancsak figyelemfelkeltő kampányt indítottak a “toalettfóbia” hatásairól. A betegségben szakemberek szerint legalább 4 millió brit lehet érintett, sőt, a szám – az ügy intim természeténél fogva – még ennél is magasabb lehet. A Brit Fóbia Társaság szorongásos betegséggé nyilvánította a rendellenességet, és önsegítő brosúra, valamint felvilágosító DVD kiadását tervezi.

Itt olvasható az eredeti cikk: hvg.hu

A félelmek (és a túl sok szabadidő) eredményez olyan videókat és játékokat, ahol azt taglalják, hogy melyik piszoárt illik használni.:

itt nézem meg a filmet

Csoportterápia webkamerán keresztül

Online csoportterápiát indít két argentin pszichoanalitikus, hogy megvizsgálja, milyen hatást gyakorol a virtualitás a chatelés, illetve a webkamera segítségével végzett csoportterápiára.”Az úttörő vállalkozással azt szeretnénk megtudni, képes-e a szükséges intimitást megteremteni a virtualitás” – mondta el az EFE spanyol hírügynökségnek Adriana Zadunaisky, a kísérlet vezetője. A hathónaposra tervezett kísérletet hat-nyolc egyetemista önkéntessel folytatják le.
    
Az egyéni online terápiát már széles körben alkalmazzák olyan páciensekkel, akik külföldön dolgoznak vagy krízishelyzetben vannak, de csoportok esetében eddig nem használták.
    
”A mi kutatásunk célja, hogy megvizsgáljuk, hogyan hat az egyének közötti szubjektivitás a virtualitáson keresztül. Összehasonlítjuk a webkamera használatát a chatelés nyújtotta lehetőségekkel. Az előbbi inkább képes a személyes jelenlét imitálására” – jegyezte meg Zadunaisky.
    
Az önkéntes résztvevőknek adott időben otthon le kell ülniük bekapcsolt számítógépük elé, és ügyelniük kell arra is, hogy más “ne vegyen részt” – még akaratlanul sem – a terápiás ülésen.

Forrás: http://hvg.hu