A Magyar Mozgás- és Táncterápiás Egyesület III. konferenciája

június 5 – 6.
Angyalföldi József Attila Művelődési Központ

2009. június 5-6-án kerül megrendezésre az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban (1131 Budapest József Attila tér 4.) a Magyar Mozgás- és Táncterápiás Egyesület III. Konferenciája ”TESTHATÁS  – Az alkotó és a megalkotott test a gyógyító folyamatokban” címmel.

A Konferencia részletes programja, az előadások és műhelyek absztraktjai, valamint jelentkezési lap elérhető az Egyesület honlapján: http://tancterapia.net/esemenynaptar_konf09.html

2009. május 10., vasárnap 15 óra

A Kelet-Nyugat Kutatóintézet következő, május 10-i házi-konferenciáját Jung és a keleti szellemiség kapcsolatának szenteli. Jung a komplex analitikus pszichológia megteremtője, évtizedeket töltött a különböző kultúrák szellemi hagyományainak és azok szimbólumrendszereinek megismerésével. A legfőbb inspirációt a maga elméletéhez és annak gyakorlati (például terápiás) alkalmazásához az alkímiában talált, de tanulmányozta barátja, Richard Wilhelm révén a taoista hagyományt is. Bevezető tanulmányokat írt a taoista és buddhista szövegek akkoriban, azaz a húszas-harmincas években Európában először megjelenő fordításaihoz, a taoista alkímiát ismertető Az Aranyvirág titka című műhöz, az I Csinghez és a Tibeti halottas könyvhöz. (Ezek a tanulmányai nemrégiben megjelentek a Jung életműsorozat 11. kötetében: A nyugati és keleti vallások lélektanáról.) Tanulmányozta a zent is, s mindezekben megerősítését nyerte saját szellemi elgondolásainak, és számos olyan felfedezést tett, amelyek kapcsán párhuzamot talált a keleti hagyományokban felvetett eszmékkel és a tudatra vonatkozó elképzeléseivel. Mindvégig jellemző volt rá, hogy rendkívül nyitottan közelített a buddhista eszmevilághoz.

A buddhizmus és a jungi-pszichológia összevetése azért is fontos, mert manapság elindult a buddhista tudatelképzelések és a nyugati tudatkutatás összevetése. Jung teóriája is bebizonyította időtállóságát, és sokan a XXI. század egyik legfontosabb eszmei kiindulópontjának tekintik. Igazi szellemi kihívást is jelenthet a két rendszer integrációjának megkísérlése, hiszen egy két és félezer éves keleti vallási hagyomány és egy százéves (Jung épp 1909-ben fogalmazta meg a kollektív tudattalanra vonatkozó téziseit) nyugati tudomány közös pontjainak a megtalálása minden bizonnyal segíti egyetemes és időszerű elképzelések kialakítását.

Jung hamar túljutott Freud tudattalanra vonatkozó elképzelésein. Az elsőbbség a publikálást illetően valóban Freudot illeti, bár Jung párhuzamosan maga is eljutott orvosi, klinikai tapasztalatai nyomán a tudattalan felfedezéséig (vagyis hogy a pszichének van olyan tartalma, amelyről az egyén nem tud, jóllehet befolyásolja gondolkodását, lelki életét). A szakításra közöttük többek között azért került sor, mert hamar kiderült, hogy Jung megközelítése tovább alakult, fejlődött és egyúttal nyitott a vallások felé, s ebből fakadóan a tudattalan kollektív szintjére úgy tekintett, mint ami az emberiség szellemi életének ősi, kollektív örökségét hordozza magában.

Jelentős kihívás előttünk a tudat szerkezetének, belső törvényeinek feltárása, jelenségeinek elemzése. Ken Wilber, aki integrálszemléletében azt tűzte ki célul, hogy egy mindent magában foglaló térképen jelenítse meg a világ nagy kulturális és vallási tradícióinak legfontosabb elemeit, az ember spirituális, pszichológiai és szociális fejlődési lehetőségeit, feltette a kérdést: vajon miért van, hogy a világ misztikus és kontemplatív irodalmában egyetlen sort sem lehet olvasni a dinamikus tudattalanról, az elfojtott tudatalattiról? Szerinte a tudattalan egyedülálló felfedezése Európa hozzájárulásának tekinthető ahhoz, hogy az ember egészét és lehetőségeit feltárjuk. Wilber azt írja, hogy egyesítenünk kell Freudot Buddhával, a pszichológiát a legmagasabb spiritualitással. Akkor már inkább Buddhát és Jungot. Házi-konferenciánk biztosan segít abban, hogy közelítsük egymáshoz a buddhizmust és a jungi-pszichológiát, hogy felleljük az egybecsengő, közös pontokat, és bennünk is elinduljon egy párbeszéd, ami segíti a buddhizmus jobb megértését.

A házi-konferencia tervezett programja:

15.00-15.45: Szombati Ágnes (jungi analitikus, kiképző terapeuta, a C. G. Jung Komplex-pszichoterápiás Egyesület elnöke): A jungi individuációs út és a buddhista gyakorlás

15.45-16.30: Narancsik Gabriella (pszichológus): Keleti expedíció – Jung keletképe

16.30-16.50: szünet

16.50-17.35: Szényei Gábor (pszichológus): A halál utáni bardó állapotok lélektani értelmezése

17.35-18.15: Kerekasztal-beszélgetés, válasz a hallgatóság kérdéseire.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Helyszín: Tan Kapuja Buddhista Főiskola 1098 Budapest, Börzsöny u. 11.